Deepak Chopra 21 napos meditációsorozat: „Remény a bizonytalan időkben”
9. nap:
„A mai meditáció célja, hogy mélyebb értelmet nyerjünk a „bizalom” szó jelentésére vonatkozólag. Általában a bizalom olyasmi, amit más emberekbe vagy helyzetekbe helyezünk. De az ilyen bizalom olyan törékeny, mint egy következő váratlan esemény, amely mindent megváltoztathat. Van azonban egy változatlan, stabil tudatosság-jelenlét a bensőnkben, ez az igazi Énünk.
Ha megtanulunk erre a tudatosságra összpontosítani, akkor a valódi Énünkben bízunk. Innen kiindulva soha nem veszíthetjük el ezt a belső bizalmat, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak vagy tesznek.” (Deepak Chopra)
Központi gondolat: Bízom az életben, mert Önmagamban bízom!
Mantra: Om Eem Hreem
A mantra segít kifejleszteni a belső bizalmat, amely a változatlan alapvető tudatosságodon nyugszik.
10. nap: A belső erő valósága
„Függetlenül attól, hogy mit mondanak a modern kulturális meggyőződések, a valódi személyes erő nem a hatalomról, a befolyásról vagy a dominanciáról szól. A valódi erő a belső biztonság, a béke és az elégedettség érzéséből fakad. Mai meditációnk megmutatja, hogy ez a valódi erő a igaz önmagunk békés, elégedett tudatában található meg.” (Deepak Chopra)
Központi gondolat: Legnagyobb erősségem, hogy békében vagyok.
Mantra: Om Gum Namah
Ez a mantra összekapcsolja egyéniségünket annak saját erejével és biztonságával az univerzális tudatban.
11. nap: Az együttérzés mindent megváltoztat
„Az együttérzés azon a tényen alapul, hogy emberként mindannyian belső értékkel rendelkezünk, és hasonló törekvéseken, félelmeken és küzdelmeken osztozunk. Amikor együttérzést érzünk egymás iránt, akkor tiszteljük és elfogadjuk ezt az igazságot. A mai meditáció során felfedezzük, hogy a nyitottság és a tudat tágulása az együttérző szívben hozzájárul ahhoz, hogy tápláljuk magunkban a remény erejét.” (Deepak Chopra)
Központi gondolat: Minden helyzethez szeretetteljes barátsággal viszonyulok.
Mantra: Karuna Hum
Ez a mantra mély együttérzést fejleszt ki minden élőlény iránt azáltal, hogy másokat úgy ismerünk fel és tapasztalunk, mint valódi önmagunk részét.
Az elmúlt három napon a meditációkban, úgy látom, olyan minőségeket állít a középpontba Deepak Chopra, amelyek támogatják, elősegítik a remény kialakulását bennünk, illetve akár annak a feltételét képezik, vagy annak a velejárója. Mindegyik megfogalmazásban van igazság szerintem.
A 9. napon az ősbizalom, a 10. napon a béke, békesség és az ebből fakadó belső béke állt a középpontban, a mai, 11. napi meditációban pedig az együttérzés.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy – amint ő is jelzi – az együttérzés alatt nem egy egyedi esetben érzett érzelem értendő, hanem egy állandó hozzáállás a világhoz, másokhoz. Ha felismerjük, hogy mindannyian ugyanabból az abszolút tudatból származunk, ill. mind annak a része vagyunk, vagyis az Isteni Tudat mindannyiunkon keresztül folyamatosan megnyilvánul a teremtett világban, akkor a fenti hozzáállás, világlátás ebből magától értetődően következik.
Még ha tudjuk is ezt, sokszor nem így élünk a hétköznapokban, nem érezzük, hogy bizonyos helyzetekben egy tőlünk távol álló ember is az Isteni Tudat megnyilvánítója. Ezért érdemes erre újra és újra tudatosan gondolnunk, felidéznünk ezt magunkban, a leghétköznapibb élethelyzetekben is.
Például, ha utazunk a buszon vagy a villamoson, metrón, és körülnézünk, próbáljunk úgy nézni az emberekre, hogy közben tudjuk, ők is mind az Isteni Tudatot hordozzák magukban mély szinten, és ennek a megnyilvánítói, függetlenül attól, hogy ennek mennyire vannak tudatában, vagy fogalmuk sincs róla! Érdekes érzés, tapasztalat!
A másik gondolat, amit a meditáció előhozott belőlem, nehezebben megfogalmazható. Valahogyan arról van szó, hogy a világ nem csak az a kis világ, amit élünk, ami a közvetlen mindennapjainkat jelenti. Nem is csak a szellemi valóságokra, vagy pl. az álmok világára gondolok most. Hanem a Nagy Univerzumra, a Földre, a bolygókra, a csillagokra, a tejútra. Ennek végtelen egésze a teremtett világ, melyet egy isteni teremtőerő hívott életre, és ebben mi csak egy icipici részlet vagyunk. A nagy egészet, még a bolygókat, égitesteket is összetartja egy megfoghatatlan erő, amelyet nevezhetünk a szeretet erejének is. Ez valójában azonos az Egy, az Együtt, az Együttérzés erejével – hiszen, ha azonos forrásból származunk, akkor tényleg mind egyek vagyunk.
És még egy gondolat: a fentiek nem jelentik azt – és itt egy picit eltérek Deepak mondandójától -, hogy mindig mindenki előtt és mindenki számára totálisan meg kell nyílnunk. Az önátadást Isten vagy az Univerzum felé érdemes gyakorolni. Akik érzékenyek, akár túlontúl hajlamosak arra, hogy totálisan átvegyék mások érzelmeit, azoknak különösen vigyázniuk kell rá, hogy ne vonódjanak bele túlságosan mások problémáiba, esetleges negatív érzelmeibe. Kell tudni egy határt is tartani, meg kell tudni tartani önmagunkat.
Erre különösképp szükség van a mai információdömping korában, amikor naponta bombáznak bennünket a médián keresztül pl. a világ különböző részein történt katasztrófákról szóló hírekkel. Bármennyire is furcsa, érzelmileg nem tudunk és nem is egészséges azonosulnunk naponta több földrengés, háborús esemény, gyilkosság vagy egyéb szörnyűség áldozatainak szomorú sorsával. Természetesen mondhatunk egy rövid imát értük, de fontos, hogy mindeközben a saját középpontunkban maradjunk!
Én például azt szoktam csinálni, hogy mindahányszor egy szirénázó mentőautót hallok és látok elhaladni a közelemben az utcán, kérek egy rövid áldást arra, aki miatt megy a mentő, és a hozzátartozóira is, akik aggódnak érte. Ezt is csak akkor javaslom, ha belső igényből fakad.
Ha szívesen kipróbálnád az általam alkalmazott meditációs módszert, a „Belső Energetikai Manifesztációt”, akkor kattints ide, és kérd ingyenes, vezetett, videós meditációmat:
Manifesztáció másként! Manifesztálj a hiány helyett a bőség állapotából!